A rajz a kutyakirályság lényegét ragadja meg, egy ülő kutyát ábrázolva egy nyugodt pillanatban. A kutya testtartása—fülek felhúzva, éber kifejezés—az éberség és pihenés keverékét sugallja. A művész szorgos figyelme a kutya izmaira és szőrének textúrájára élénk realizmus érzését kelti; szinte érezheti a rajzból áradó meleget. Alatta finom vázlatok utalnak más pózokra, valószínűleg a forma és funkció felfedezése. A finom, de céltudatos vonalak életet lehelnek a vázlatba, felkérve a nézőt, hogy értékelje mind a tárgyat, mind a művész ügyességét.

Ami a legjobban megdöbbent, az az, hogy ilyen egyszerű médiummal, mint a ceruza, milyen mély érzelmeket tud provokálni; a rajz szinte élőnek tűnik. A vonalak lágyasága csodásan kontrasztál a kutya körvonalának élességével, létrehozva egy háromdimenziós hatást, amely vonzza a figyelmet a világába. A felső margón kézzel írt szöveg található — szinte úgy, mint a művész szándéka egy suttogása — emlékeztetve minket a művészet mulandó természetére és a mögötte álló történetekre. Itt egy kézzelfogható kapcsolat létezik, egy híd a művész, a teremtés és a megfigyelő között, mintha az idő megállt volna, hogy tanúi lehessünk ennek a múló pillanatnak, amely a papíron öröklődött.