Ebben a figyelemre méltó darabban egy olyan világba vonulunk, amely csendesen ünnepli az ember és a vadállat közötti kapcsolatot. A függőleges kanca, hátrafelé látható, a hős HALTHIS sugároz, és megréklásentasra hőzccszerkesztrókat, hitelesít egy fa deor az alsó szépen eltűnő tájjal. A földszínek dilítoponyhurkú keveredik harmonikusan a háttérben, mélységet alkotva, amely arra invitálja a nézők szemét, hogy felfedezze a művész által gondosan felvitt textúrákat és ecsetvonásokat. A ló sörényének fényei fénycsillagokat kapva élni és mozgásban tartani a hely szusszanás közepette.

Minden egyes ecsetelés egy fizikai ló benyomását közvetíti, amely egy figyelmes, de észrevétlenül elvégezhető kézzel van ábrázolva. A ló elhelyezkedése a fa oszlopokhoz viszonyítva egy finom háromszöget alkot, amely erős kompozíciót képez, amely a nézőt a mű érzelmi magjához vonzza. Olyan, mintha a ló nem csak egy téma lenne, hanem a jelenet őrzője, megtestesítve egy elbeszélést, amely megérkezésre várva éppen a minőségét, meleget és gyengédséget váltja ki. Ez a mű nemcsak a ló fizikai jelenlétét mutatja be, hanem egy sokkal mélyebb történetet is felragyog az irodalmi, barátságát, és az állati társakkal megosztott tartós kötelékekről.