Ebben a lenyűgöző portrén egy idős figura magabiztosan néz ránk, bölcsességet és hatalmat árasztva. Szürke haja keretezi az időjárás viszontagságait megélt arcát, amelyet mély ráncok borítanak, mesélve egy tapasztalatokkal teli, bátor élet történeteit. Sötét katonai uniformisban van, amelyet élénk vörös és arany részletek díszítenek, melle előterében egy kitüntetést visel—pozíciójának elismerését szimbolizálva. A háttér gazdagon földszínű, amely a figyelmet a szubjektumra irányítja, kiemelve szikrázó kék szemét, amely látszólag egy egész világnyi emléket magában hordoz. Ez a sötét és vibráló színek közötti ellentét fokozza a mű érzelmi súlyát, arra invitálva a nézőket, hogy elgondolkodjanak karakterének összetettségén és a történelmi jelentőségen, amelyet képvisel—örökségének tanúbizonysága az orosz történelemben.

A művészi technika ügyes, látható ecsetvonásokkal, amelyek szövetet ajándékoznak az alkotásnak, szinte érezzük egyenruhája anyagát. Surikov mesterien ragadta meg a fény és árnyék játékát, mélységet és dimenziót adva. A kompozíció a középpontba vezeti a tekintetet, míg a tompa színek komoly és tiszteletteljes légkört teremtenek. Ez a mű nem csupán vizuális ábrázolás, hanem érzelmi választ is kelt; nem lehet elkerülni, hogy az ember kapcsolatba kerüljön a múlttal, töprengve a katonai lét magas tétjein és azokon a terheken, amelyeket a szolgálók viselnek. Ez egy gyönyörű tiszteletadás egy hősies alaknak, biztosítva, hogy története továbbra is rezonáljon a modern közönséggel, akik a nehéz időkben tisztelik az erőt és a kitartást.