Ez a műalkotás azt az intenzív pillanatot ragadja meg, amikor Pál apostol Agrippa király, nővére Berenice és Festus római helytartó előtt áll, és szenvedéllyel magyarázza a hit alapelveit. A jelenet kézzelfogható feszültséggel van áthatva, Pál alakja pedig a középpontban áll. Gesztusai kifejezők; a keze felemelve hangsúlyt ad, figyelmet és gondolkodást hívva elő a közönségtől. Agrippa töprengőnek tűnik, homloka ráncolódik, miközben Pál szavait feldolgozza. Királyi öltözködésének drapériái éles kontrasztban állnak Pál egyszerűbb ruhájával, ami a földi hatalom és a szellemi meggyőződés ütközését szimbolizálja.

Surikov gazdag színpalettát használ, amely mélyvörös, tompa földszínek és árnyékok árnyalatai ölelnek fel, amelyek nemcsak a drámai elemet fokozzák, hanem olyan légkört is teremtenek, amely sugallja a pillanat súlyát. Az arcok finoman megvilágítva különféle érzelmeket tükröznek – a szkepticizmus, kíváncsiság és érdek dominál a háttérben lévők arckifejezéseiben, ami a vegyes reakcióikra utal. Ami a nézőt lenyűgözi, az a világítás játéka a figurákon, az árnyékok vetülése, amelyek kiemelik a képviselt hatalom és Pál őszintesége közötti feszültséget. Ez a vonzó metszéspont a szent üzenet és a világi világ között arra hívja a nézőt, hogy ne csak a történelmi kontextust fontolja meg, hanem a hitnek és meggyőződésnek a kihívásokkal teli körülmények között gyakorolt tartós hatásait is.