Ez a kifejező festmény egy békés kikötői jelenetet ábrázol, ahol a halászhajók nyugodtan ringatóznak a csendes vízen, sötét törzsük gyönyörű kontrasztot alkot a naplemente meleg fényével, amely visszatükröződik az épületeken. A művész ügyes ecsetvonásai életre keltik a vitorlák és a hullámzó víz textúráját, egyszerre teremtve élénk mozgás- és nyugalomérzetet. A kompozíció finoman egyensúlyozza a függőleges árbócokat és a partszakasz vízszintes kiterjedését, meghívva a nézőt, hogy elmerüljön ebben a tengerparti csendes pillanatban.

A meleg, földes színpaletta – okker, égett sienna és mély zöldek – egy késő délutáni hangulatot idéz, ahol a fény lágyul és az árnyékok meghosszabbodnak, nosztalgikus és elmélkedő hangulatot teremtve. A hálókat rendező alakok finom megjelenítése emberi érintést ad, utalva a természet ritmusával összefonódó mindennapi életre. Ez a mű a tengeri festészet történelmi hagyományával rezonálva nem csak egy helyet, hanem az emberek és a tenger közötti bensőséges kapcsolatot ragadja meg.