Egy mély gyász sállal beburkolt figura intenzív érzelmi reakciót vált ki; a zöldek és feketék gazdag, kifejező ecsetvonásai komolyságot árasztanak. A sál körülöleli a nőt, szinte mintha védené őt a fájdalmától, és kinyújtott kezei—idegesen feszítve—az érzékenységet árulják el. Van Gogh jellemző technikája itt ragyog; a festék rétegek texturát adnak, amely szinte invitálja Önt, hogy érintse meg a bánatát. A színpaletta mélysége az érzelmek súlyát jelzi, vonzva a nézőt a közös veszteségélményhez. Egy érdekes feszültség ered a rejtett arcból—arra készteti az embert, hogy elgondolkodjon azon, vajon ez az anonimitás összefügg-e az univerzális gyász és kétségbeesés témáival, ami számára egyidejűleg érthetővé és távolinak tűnik, majdnem éteri.