Ebben a bűbájos műben a nézőt egy vibráló virágívbe hívják, amely egy rejtett utat sugall a Giverny buján zöldellő kertjébe. A festő energikus technikát alkalmazott, bátor ecsetvonásaival sűrű, gazdag színvilágot alkotva; a vörös, sárga és zöld színek összefonódnak, előidézve egy zöld paradicsomban való sétálás érzését. Az út lágyan kanyarog az ív mentén, a tekintetet mélyebbre vezeti a festménybe, felerősítve a felfedezés és csodálat érzését.

A fény a fölöttünk lévő lombozaton játszik, álomszerű fényt vetítve a színpadra. Ez a természet bőségének és Monet egyedi szemléletének harmonikus keveréke, amely megragadja az élet vitalitását a meleg évszak csúcsán. Az impresszionista stílus lehetővé teszi a néző számára, hogy úgy érezze, mintha körbe lenne véve e kerti menedékkel, amely nosztalgiát és nyugalmat ébreszt. Ez a mű Monet művészi jelentőségének tanúbizonysága, tükrözve nemcsak a szín és forma mesterségét, hanem az egész életére kiterjedő kapcsolatát is azokkal a kertekkel, amelyek ihletet adtak neki. Az élmény egyszerre válik elmélyüléssé és meneküléssé, tökéletesen összefoglalva Giverny szellemét.