A műalkotás a mindennapi élet egy derűs pillanatát ragadja meg. Egy nő, akit a fák között átszűrődő napfény lágy ragyogása ölel körbe, egy csendes patakban mossa a lábát. A víz csillog, visszaveri a foltos fényt és a környező lombokat, békét és nyugalmat teremtve. A művész mesterien használja a zöldek, kékek, lilák és fehérek palettáját, hogy felidézze a jelenet frissességét. Az ecsetvonások, láthatóak, de kevert hatásúak, hozzájárulnak a közvetlenséghez és a megörökített múló pillanat érzéséhez. A kompozíció a szemet vezeti, követve a patak lágy ívét és az alak tartását, elősegítve a nyugodt szemlélődés érzését.