A telihold éteri fényében fürdő ez a fametszet különleges szépséggel ragadja meg az éjszakai vidéki tájat. A kanyarokkal teli öntözőcsatornák kígyóznak át a rizsföldeken, szemlélőt a holdfényben fürdő sűrű fák felé vezetik. A ragyogó holdgömb tökéletes egyensúlyban lebeg a horizont felett, hűvös, ezüstös-kék árnyalatokkal árasztva el a jelenetet. A fákat mély indigó és fekete árnyalatokban ábrázolja a művész, erős kontrasztot alkotva a tiszta vízzel és a hóderűvel vagy könnyű köddel borított mezők kontúrjaival. A fény és árnyék játéka, valamint a kék, fehér és fekete visszafogott színpalettája nyugodt, elmélkedő hangulatot teremtenek.

A művész technikája a klasszikus shin-hanga, amely ötvözi a hagyományos ukiyo-e módszereket a modern atmoszféra- és naturalizmusérzékenységgel. Az égbolt finom átmenetei és a mezők szélének aprólékos kidolgozása a fametszet kiváló mesteri szintjét mutatják. Az egyensúlyban lévő, mégis dinamikus kompozíció nem csak a természet szépségét emeli ki, hanem az emberi művelés és a természet harmonikus kapcsolatát is. Az 1946-ban, a második világháború után készült mű a béke utáni vágyakozást és a nyugalmas vidéki élethez való visszatérést tükrözi. Mély érzelmi tartalma és kifinomult művészete révén a shin-hanga irányzat és a japán fametszetek történetében meghatározó alkotás.