Ez a lenyűgöző jelenet egy zsúfolt párizsi sugárutat ábrázol tiszta téli reggelen, melyet gyengéd napsütés lágyít. A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott, a széles sugárút átlósan nyúlik a távolba, mindkét oldalán grandiózus Haussmann-stílusú épületekkel, amelyek ritmikusan ismétlődnek. Lovas kocsik és gyalogosok élettel töltik meg az utcát, finom, rövid ecsetvonásokkal megfestve, melyek mozgást és a városi élet múlandóságát idézik. A tompa krémszínek, lágy barna és halvány kék árnyalatok nyugalmat és elmélkedést árasztanak, miközben a fény játékossága a téli levegő tisztaságát sugallja.

A művész technikája az impresszionista ecsetvonások ragyogó összjátéka — rövid, töredezett vonások, melyek távolról összeolvadnak, megörökítve a fény és árnyék múló minőségét, nem a részleteket. Az összhatás magával ragadó, meghívva a nézőt, hogy érezze a hideg levegőt, hallja a paták halk koppanását a macskakövön, és érzékelje a mindennapi élet lágy nyüzsgését. Történelmileg a kép Párizs 19. század végi városi modernizációját tükrözi, amikor a várostervezés radikálisan átalakította az utcákat és az építészetet. A mű jelentős impresszionista ábrázolása a modern életnek, kiemelve egy pillanat nagyságát és intimitását.