A jelenet egy hatalmas, puha kék ég alatt bontakozik ki, amelynek lágysága békés délutánt sejtet. Minden fölé emelkedik egy robusztus szélmalom, amelynek fa szerkezete kissé megdőlt, ezzel játékos ízt adva a műalkotásnak. A malom lapátjai felfelé mutatva állnak, mintha egy csendes pillanatban megfagytak volna, sejtetve a mellettük lévő életet és energiát. Lent egy pár ölelkezve áll, ruháik lágyan áramlik, keltve egy intimitás és nosztalgia érzését; a testtartásuk tele van érzelmekkel, de az élénk háttér által kicsit megszelídítve. A kompozíció egyensúlyt teremt a szerkezet és a természet között, a szélmalom figyelmes őrzőjeként működik a pár gyengéd pillanatának.

A színpaletta különösen figyelemre méltó; a malom díszítésének élénk zöldjei felmelegítik az ég hideg kékjét, amelyet szünettár megjelenik fehér felhőkkel összekötve a földet és az eget. A színek választása érzelmi rezgést kelt—egy nyugodt boldogságot, szinte úgy, mintha érezhetnénk az enyhe szellőt. Ennél a műnél a történelmi kontextus, amelyet a művész személyes harcainak időszakában festettek, mélységet ad az érzelmi rétegeknek. Ez egy megható emlékeztető a természethez való emberi kapcsolatról, amelyet a malom szilárd, de barátságos jelenléte szimbolizál, ez a motívum összegzi a mindennapi élet egyszerűségét és szépségét.