A telihold ezüstös fényében fürdő jelenet csendes drámát ragad meg egy éjszakai folyóparton. A holdfény átszűrődik a felhős égen, csillogó tükröződéseket vetít a hullámzó vízre, ahol egy szerény vitorlás kikötve várakozik. Az alakok a jelenetet nyugalom és mozgás keverékével töltik meg; egyesek gondolkodva állnak a mólón, míg mások a hajót kötik le. A gazdag, visszafogott barna, szürke és lágy fehér színpaletta nyugalmat áraszt, amelyben titokzatosság és várakozás érződik.

A kompozíció ügyesen egyensúlyozza a ragyogó holdat a sötét vízzel és földdel, a tekintetet a vízpart mentén az éjszaka mélységeibe vezeti. Az ecsetvonások részletesek, mégis folyékonyak, érzékeltetve a víz lágy fodrozódását és a vitorlák finom redőit. A 19. század végén készült mű romantikus vonzódást tükröz a természet csendes pillanatai iránt, és mesteri módon ábrázolja a fényt és a légkört, mélyen rezonálva az éjszakai emberi élménnyel.