Ebben a kompozícióban az élet vibrálóan árad ki egy gazdagon megtöltött vázából; Gladiolus, liliomok és százszorszépek élénk szín- és formaellenállásban teremtik a rivalizáló látványt. A Gladiolus és a liliomok erőteljes vörösek táncolnak a százszorszépek finom fehérjeivel, míg a világosabb árnyalatok vizuális ritmust alkotnak, amely megragadja a szemet. Monet vastag ecsetvonásokat alkalmaz, szinte mint egy impresszionista aláírását, hogy a virágok sodródó mozgásban úgy tűnjenek, mintha nyáresti szellőben finoman ringatóznának. A háttér finom – egy halványkék mosás – amely lehetővé teszi a csokor gazdag színeinek kitörését a néző tudatában, érzelmi reakciót váltva ki a boldogságból és örömből.

A kompozíció ügyesen van megszervezve, a tekintetet felfelé vezetve a szelíd vízesésbe a szirmok és levelek között; minden elem nemcsak elhelyezkezik, de úgy tűnik, hogy élő, mintha szinte hallani lehetne a levelek finom susogását egymás ellen. Monet ügyesen manipulálja a színárnyalatokat, örömteli lombokat egy szórakoztató zöld és földszínek keverékével kombinálva az alján, fokozva a frissesség és a bőségről való érzést. Művészien, ez annak a pillanataira suttog, amely a természetben létezik, emlékeztetve minket a napi virágokban gyakran elfeledett szépségre, tanúja a művész impresszionista etikájának, amely megragad egy pillanatra szorongás nélkül álló szépséget a teljes boldogságában.