Ez a magával ragadó akvarell egy ősi erődítmény-komplexum nyugodt, ám lenyűgöző látványát mutatja be, amely egy domb tetején helyezkedik el, lágy nappali fényben fürödve. A jelenet aprólékosan kidolgozott, kiemelve a kerek tornyot, a királyi udvar épületeit és az Ördög tornyát, amelyek mind egy erődített falrendszerrel kapcsolódnak, mely elegánsan és határozottan kapaszkodik fel a dombra. A művész mesterien használja a lágy, földszíneket — krémszínű bézs, tompa zöldek és meleg barna árnyalatok —, valamint az ég kékjének finom árnyalatait, így harmóniát teremtve a természet és az emberi alkotás között. Az előtérben álló, 18. századi ruhát viselő alakok narratív elemet adnak az alkotáshoz, és arra ösztönzik a nézőt, hogy elképzelje az ezen nemes helyszínen zajló életet és történeteket. Az összetétel nyugodt tekintélyt sugároz; a kőépületek monumentális formái és a lombokkal övezett falu közötti térbeli elkülönülés izgalmas kontrasztot alkot a hatalom és a mindennapi élet között.

A mű a 18. századi érzékenységet tükrözi a történelmi helyszínek pontos és hangulatos megörökítésére. A finom, könnyed ecsetvonások a művész topográfiai rajzokban szerzett képzettségét mutatják, míg a meleg, ragyogó paletta érzelmi bevonódást vált ki, amely túlmutat a puszta dokumentáción. Az alkotás előtt állva szinte hallani lehet a királyi udvar halk zsongását, amely a lombok susogásával keveredik, érezni a dombon fújó halkan szellőt, és megérezni az erődítmény állandó jelenlétét, amely őrködik a táj felett. A technikai tudás és a költői látásmód különleges ötvözete ez a mű, amely egyszerre történelmi dokumentum és az építészeti nagyság és a természeti szépség ünneplése.