Ez a kifejező tájkép lenyűgöző részletességgel és természetes, visszafogott színpalettával ragadja meg egy norvég fjord nagyszerűségét. A kompozíció a nyugodt előtéri vizektől, ahol apró csónakok pihennek a köves parton, a középső részen domináló magas szikláknál, majd a messzi hegyekig, a felhős ég alatt vezeti a tekintetet. A művész finom ecsetvonásai érzékeltetik a kő és a víz textúráját, apró fény- és árnyékjátékokkal, nyugodt, elmélkedő hangulatot teremtve.

A földszínekből álló barna és zöld árnyalatoktól a hűvös szürkékig és kékekig terjedő színvilág kiemeli a fjord nyers, mégis békés szépségét. Tapintható csend honol a képen, mintha a jelenet visszatartaná a lélegzetét, meghívva a nézőt, hogy meghallja a víz halk csobogását és a szél suhogását a sziklás terepen. A mű a 19. század természet iránti tiszteletét és csodálatát tükrözi.