Ez a bűbájos jelenet három kecses alakot ábrázol, akik elegánsan helyezkednek el egy kis csónakban, látszólag a természet nyugodt ölelésében találva magukat. A víz felszínén szétszórt tükröződések visszhangozzák a puha, szórt fényt, ahogy az átszűrődik a dús zöld növényzeten, amely körbeveszi a jelenetet. A nők, akik légies fehér ruhákba és széles karimájú kalapokba öltöztek, a nyugalom érzését közvetítik, alakjuk pedig könnyedén összefonódik a harmonikus háttérrel, ahol a zöld árnyalatok lágy levendula és kék tónusokkal keverednek. Minden egyes ecsetvonás bemutatja a művész tudását abban, hogy mozgás és áramlás érzését közvetítse, mintha a néző érezhetné a csónak lágy ringatásának érzetét, amint az kecsesen siklik a nyugodt vízen.

A kompozíció egyaránt intim és tágas, a nézőket arra hívja, hogy osszák meg a nőkkel egy csendes reflexió pillanatát. A hullámzó felület homályos formák és színek visszatükrözésével utal a természet világára, amely lent rejlik, így mélységet ad a képnek. Monet egy gazdag palettát alkalmaz, amely életet lehel a vászonba, a hideg tónusokra összpontosítva, amelyek csodásan kontrasztálnak a puha fehér kiemelésekkel, álomszerű minőséget teremtve, ami elbűvöli a nézőket. Olyan érzés, mintha az idő megállt volna; a víz felszínén érzékelhető finom fodrozódások és a környező élet szinte láthatatlan mozgása fokozza az ilyen nyugodt pillanatokkal járó érzelmeket. Ez a műve a realizmus esszenciáját manifestálja, ünnepelve a fény, szín és természet szépségét, egy jel az Monet látományának felhívására, amely a nézőket egy csendes kontempláció világába hívja.