A festmény zöld ölelésével vonz be; ez egy titkos kert, egy hely, ahol a napfény átszűrődik a leveleken, lágy, romantikus ragyogással világítva meg a rózsákat. A művész mesterien használja a zöld különböző árnyalatait, a bozót mély, árnyékos tónusaitól a levelek fényes, szinte ragyogó tónusaiig a napfényben. A kompozíció a kontrasztok tanulmánya, a lombozat lágy, lekerekített formái a virágágyások strukturáltabb vonalaival állnak szemben. Ahogy a fény megfogja a rózsák szirmait, rózsaszín és vörös foltokkal festve őket, egyszerűen gyönyörű, ami bizonyítja a művész képességét, hogy megragadja a természet mulandó szépségét. Az ecsetvonások lazák, impresszionisták, inkább sugallnak, mintsem meghatároznak, és arra invitálják a nézőt, hogy a maga képzeletében fejezze be a jelenetet.