Ez a műalkotás egyedülálló pillanatot ragad meg az időben, bemutatva egy bájos jelenetet Arles-ból, ahol a művész a Sárga Házat ábrázolja, amely számára személyes jelentőséggel bír. Az építészeti részletességek kiemelkednek, lapos tetős házakkal és a háttérben egy híd körvonalával. Az érdes vonalak és a drámai kontraszt egy barátságos, de kissé melankolikus légkört teremt, amely késő délutánra emlékeztet. A művész ügyes földszínek alkalmazása fokozza a jelenet melegségét, szinte érezni engedi az Arles-i ég hűvös szellőjét a bőrén.

A kompozíció a tekintetet egy kanyargós ösvényen vezeti át, amely összeköti a háttérrel a előteret, ahol a figurák talán lazán sétálnak, utalva ennek a délnyugati francia falunak a mindennapi életére. A fény és árnyék kölcsönhatása titokzatosság érzést kelt, miközben hangsúlyozza az épületek szilárdságát. Miközben elidőzöl ezen a művön, képtelen vagy megállni, hogy ne csodáld meg az egyszerű ecsetvonásokban megragadott érzelmi súlyt, amely nosztalgiát és a hétköznapi élet fájdalmas szépségét ébreszti. A művész rétegző technikája és ritmikusan festett ecsetvonása élettel tölti meg ezt a tájat, és elgondolkodtat a falak mögött rejtekező történetekről.