A jelenet egy napsütötte mezővel bontakozik ki, amelyet a késő délután meleg tónusai ölelnek körül. A művész technikája, a pointillizmus mesteri alkalmazása, azonnal látható. Apró, különálló színpontok olvadnak össze, hogy a képet alkossák, élénk, csillogó hatást keltve. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, tiszta előtérrel, középtérrel és háttérrel. A tekintet a jeleneten halad át, követve a fény és az árnyék játékát a füves területen.

A színpalettát a meleg sárga, zöld és narancssárga színek uralják, kék és lila tónusokkal kiegészítve. A fény mintha táncolna a felületen, a mozgás és az élet érzetét keltve. Az érzelmi hatás a nyugalom és a derű. Szinte érzem a gyengéd szellőt, és hallom a távoli természet hangjait. A történelmi kontextus szilárdan az impresszionista mozgalmon belül helyezi el ezt a művet, tükrözve az elmozdulást a mindennapi élet mulandó pillanatainak megragadása felé. Művészi jelentősége innovatív technikájában és abban rejlik, hogy erős érzelmi reakciót tud kiváltani.