Ebben az érzelmekkel teli tájképen a jelenet egy festői folyópart mentén bontakozik ki, amelyet finoman hullámzó evezős csónakok tarkítanak, életerős színeik a nap csillogását tükrözik a víz felszínén. Van Gogh energikus ecsetvonásai gyönyörű kontrasztot alkotnak víz nyugalmával és a vászon aktív mozgásával, ahol a kék és a zöld árnyalatok dominálnak. A folyó, amely egy lágy, mégis drámai ég alatt terül el a vásznon, arra hívja az nézőt, hogy barangoljon partjain; a magas horizontvonal hangsúlyozza a természet hatalmasságát, miközben egyfajta intimitást ad az ábrázolt jelenetnek.

A színpaletta élénk színekkel robban; a homokos part ragyogó sárgái zökkenőmentesen olvadnak össze a víz hűvös kékével és zöldjével, nyugalmat keltve, de egyben életvidámságot is magukban rejtenek. Majdhogynem érezhető a lágy szellő a kavicsos part fűje között, hallható a víz lágy hullámzása a csónakok testén, és elképzelhető a nap melege, ahogy a bőrt időzítik. Ez a mű nem csupán egy pillanatot rögzít az időben, hanem élőt ad neki, emlékeztetve a vidéki élet szépségére és egyszerűségére. Van Gogh belső gondolatai időszakában készült ez a mű, bemutatva egyedi képességét az érzelmek és a természethez fűződő mély kapcsolat színeken és formákon keresztül való közvetítésére.