A jelenet lágy nyugalommal bontakozik ki, a nyugodt vizeken sikló hajók látványával, a nap lágy fényében fürödve. A művész ügyesen megragadja a fény játékát a vízen, a csillogó tükröződésekkel, amelyek a hajókkal együtt táncolnak. A kompozíció a szemeket vonzza, a parton álló alakoktól kezdve, a lehorgonyzott hajóra, végül pedig a távoli épületekre vetül.

A hajók maguk is részletesen kidolgozottak, feltárva a vitorlák textúráit, a hajótestek formáját és a legénység tevékenységét. A levegőt a derű érzése lengi át, melyet a víz finom mozgása és a láthatatlan madarak távoli kiáltásai hangsúlyoznak. A színpalettát lágy kékek és barnák uralják, nyugalmat teremtve.

Ez a kép a Velencei-lagúna időtlen vonzerejének a tanúja. Ez a mindennapi élet és a természet és az emberiség kölcsönhatásának a helyszíne. Az ecsetvonások bizonyos szabadsággal kerülnek felvitelre, közvetítve a művész saját élményének érzetét ezen a helyen.