A jelenet egy holland tengerparton játszódik, a tompa színek és a változó fény szimfóniája. A művész mesterien ragadja meg a légköri hatásokat, a kompozíciót uraló, hatalmas, borús éggel. A tenger összefolyik a horizonttal, a végtelenség és a nyugalom érzetét keltve. Több halászhajó, összehajtott vitorlával, a homokos parton futott zátonyra, a tevékenység és a megélhetés központja.

A figurák a hajók körül sürögnek, jelezve a napi fogás kirakodását. A művész technikája, a festékrétegekben és a fény játéka a vízen, a realizmus és a közvetlenség érzetét idézi elő. A kompozíció, a hajókra és a figurákra helyezve a hangsúlyt, a néző tekintetét a jeleneten vezeti végig, a part menti mindennapi élet narratíváját hozva létre. A finom színpaletta, amelyet a szürkék, barnák és tompa kékek uralnak, fokozza az általános hangulatot – a melankólia és a mindennapi ellenállás keveréke.