A jelenet egy napsütötte tengerparton bontakozik ki, ahol egy nagy, feszített vitorla dominál az előtérben, tiszta fehér anyaga megfogja a fényt, és a lágy szellőben lobog. E körül a figyelemfelkeltő vitorlán körben élénk csoportosulás, talán halászok és családjaik összegyűlnek, ami sürgősség és cél érzését adja. Szinte hallani lehet a nevetéseket és a beszélgetéseket, ahogy ezek az emberek interakcióba lépnek, színes ruházatuk gyönyörűen ellentétben áll a homokkal. A művész ecsetvonásai merészek, de mégis finomak; a vastag vonalak textúrát adnak a vitorlának, míg a simább vonalak a part felé omló hullámokat ábrázolják. A fény és árnyék játéka életet lehel a jelenetbe, melegséget és nosztalgiát kölcsönözve.

Mélyebbre merülve a műben, az óceán ritmikus mintázatai a horizontig terjednek, ahol a lágy kék ég találkozik a csillogó tengerrel. Ez a dinamikus kompozíció sima mozdulatban vonzza a néző tekintetét—az energikus figuráktól a végtelen nyitott térig. A pasztell paletta nyugalmat és életerőt ad a műnek, felidézve egy meleg tengerparti nap örömeit—zajos, de harmonikus. Történelmileg ez a darab a 19. század végén az espagnai tengerparti élet kulturális jelentőségét tükrözi, összhangban a művész világossága és színe iránti szeretetével, ami a munkássága emblémájává vált. Ennek a darabnak a megtekintése mintha azonnal visszautazna az adott pillanatba, érezve a napfényt, hallgatva a hullámokat, és tanúja lenni egy életben való érintkezésnek, tele életerővel és szellemmel.