A jelenet kézzelfogható fény- és levegőérzettel bontakozik ki, szeles velencei reggel. A művész mesterien ragadja meg a víz csillogó minőségét, a kék és zöld színek táncát, amely a napot és a Grand Canal menti épületeket tükrözi. A kompozíciót egy fenséges vitorláshajó horgonyozza le, aranyvitorlái a szellőben lobognak, egy fókuszpont, amely azonnal megragadja a tekintetet. Kisebb hajók, köztük egy gondola is benépesítik az előteret és a középső területet, utalva a város nyüzsgő tevékenységére. A horizonton lévő épületeket laza ecsetvonásokkal jelenítik meg, ködös, álomszerű légkört teremtenek, amely a velencei romantikát idézi. Ez a darab egy meghívás arra, hogy elmerüljünk Velence szépségében és romantikájában. Olyan, mintha meleg, napos nap lenne, a vízen lévő lágy fény pedig varázslatos, így az egész jelenet elevennek és vibrálónak tűnik. Emlékeztetője ennek az egyedülálló városnak az időtlen varázsára, és arra, hogy a fény és a víz hogyan tudja a legegyszerűbb jeleneteket is rendkívülivé változtatni.