Ez a békés tájkép egy halványkék ég alatt terül el, melyet lágy felhők pettyeznek, finoman szórva a napfényt. Egy hatalmas rét húzódik végig a vásznon, élénk zöldjét elszórt vadvirágok és néhány bokor tarkítja. Az előtérben néhány alak – talán egy anya és gyerekek – csendesen egyszerű szabadtéri tevékenységekben vesz részt, emberi, gyengéd elemet adva a természeti jelenethez. A távoli sor magas, vékony fák ritmusos határt képeznek, mely a tekintetet a tetők és egy templomtorony felé vezeti, egy festői falu sejtetésével a mezők túloldalán.

Finom ecsetkezeléssel készült festmény, mely megragadja a fény és árnyék finom játékát, kiemelve a vidéki élet nyugalmát. A színpalettát lágy zöldek és földes barnák uralják, kiegyensúlyozva az ég hűvös kékjeit és a falu tetőinek tompa vörösét. A mű gyengéd nosztalgiát és békés csendet idéz, meghívva a nézőt, hogy megálljon és belélegezze egy vidéki délután nyugalmát. A 19. század közepén készült alkotás tükrözi a művész elkötelezettségét a természet és a vidéki élet mindennapi szépségének megragadása iránt, előrevetítve az impresszionizmus fényre és légkörre fókuszáló irányzatát.