Bűbájos látvány London látképéről, ez a művészet megörökíti a Parlament éteri sziluettjét egy folyamatosan változó égbolt háttér előtt. A művész halvány pasztellkék és lágy lila mosást alkalmaz, amelyek meleg fényfelvillanásokban elegyednek; ezek a megérintések a napfelkelte vagy naplemente gyors mozzanataira utalnak - egy olyan színtáncra, amely emlékeztet a vízre zuhanó fényre. A Temze visszatükrözi ezt a játékot, elmosva a határt a szilárd és a múló között.

Ebben a műben a kompozíció egyaránt harmonikus és kissé absztrakt; a formák úgy tűnik, hogy megjelennek és eltűnnek, visszhangozva az idő múlásának átmeneti természetét. Monet laza ecsetvonásai légies minőséget adnak, meghívva a nézőt, hogy élvezze a jelenet nyugalmát, miközben egy eltelt korról való nosztalgia érzését is felidézi. Szinte elképzelhető, hogy a Temze lágy hangjait halljuk, ahogy a partjainak ütközik, keveredve a távoli járókelők halkan mondott szavaival, lehetővé téve, hogy a megfigyelésen túli élményt élhessük meg.