A jelenet finom nyugalommal bontakozik ki; két nő, lágy fényben árnyékként, egy homokos ösvényen sétál, amely a tengerhez vezet. Az egyik, egy leomló kék ruhában, kosarat visz; a másik, világosabb ruhában, egy kendőt tart a magasba, talán a nap ellen. A művész ügyessége a színek finom árnyalataiban, a fény és az árnyék kölcsönhatásában rejlik, ami életet lehel az alakokba és a tájba. A kompozíció magához vonzza a tekintetet, a kép előteréből, az alakokon át, a távoli partra vezeti, ahol a hajók és az alakok szegélyezik a derűs horizontot. A krém, a kék és a barna tompított palettája a melegség és a béke érzését idézi fel, egy időbe zárt pillanatot, távol a világ zajától.