Ez a festmény a jeges nagyszerűség birodalmába repít; a gleccser hatalmas kiterjedése ural, fagyott felszínét mély hasadékok töredezik. A művész mesterien ragadja meg a fény és árnyék játékát a jégen, egy éteri ragyogást keltve. A kék, fehér és szürke tompa palettája a csend és a magány érzését idézi, amelyet csak a távoli hegyek sejtetése szakít meg a halvány, korai reggeli égbolt alatt. A kompozíció kiegyensúlyozott, a tekintetet a jeges tájon vezeti végig, csodálatot és fenségességet keltve.