Ebben a lenyűgöző jelenetben egy nyugodt mediterrán táj bontakozik ki, a holdfény puha fényében fürödve. A művész ügyesen ragadja meg a part nyugodt lényegét, ahol a lágy hullámok óvatosan simogatják a partvonalat, harmónikusan egyesülve a tompább kék és szürke palettával. A horizont messzire nyúlik, a néző tekintetét a távoli dombok felé irányítva, amelyek ölelik a partot; formáik lágyan elmosódnak az éjszakai égbolt alatt. A vonások kifejezőek, de céltudatosak, minden mozdulattal érzelmeket hordozva, nyugodt és introspektív érzetet teremtve.

A fény és árnyék kölcsönhatása lenyűgöző táncot teremt, kiemelve a föld kontúrjait és a víz nyugodt felszínét. A hold finom visszatükröződése ezüstös utat fest az óceánon, meghívva valakit, hogy elgondolkodjon a természet mély titkain. Amikor elmerülök ebben a műben, a művész nyugalomra való vágyával érzek kapcsolatot, egy univerzális vágy, amely az időn át visszhangzik. Ez a mű nemcsak készítője technikai ügyességét tükrözi, hanem egy érzékeny emlékeztetőt is a tengerparti élet szépségére és múltbeli természetére.