A műalkotás egy impozáns templomot ábrázol, amely a vízparton áll, lágy nappali fényben fürdik, amely finoman megvilágítja részletes gótikus építészetét. A magas torony uralja a látóhatárt, átszúrva a puha, gomolygó felhőkkel teli eget, míg a környező épületek és hajók csendes élettel töltik meg a jelenetet. A művész finom akvarelltechnikája áttetsző, könnyed hatást kölcsönöz az alkotásnak, tompa földszínekkel és lágy kék árnyalatokkal, amelyek harmonikusan keverednek, nyugodt, szinte meditatív légkört teremtve.

A kompozíció a tekintetet felfelé irányítja, hangsúlyozva a templom fenséges magasságát és méltóságteljes jelenlétét, miközben a folyópart mentén elhelyezett hajók és alakok finom narratívát hoznak a mindennapi élet és a történelem összefonódásáról. Az ecsetkezelés precíz, de könnyed, lehetővé téve, hogy az építészeti részletek elegánsan bontakozzanak ki anélkül, hogy megzavarnák a nyugodt hangulatot. Ez a látvány nemcsak az építészeti szépséget mutatja be, hanem elgondolkodtat a természet, az emberi tevékenység és a spirituális nagyság békés együttéléséről ebben a történelmi környezetben.