Ez a vibráló mű a vidéki élet lényegét és egy tanyai környezet szépségét ragadja meg. Az épület, egy vonzó ábra a egyszerű lakóépítészetből, finom zöld tetőt mutat be, amely úgy tűnik, hogy életre kel a felvitt ecsetvonások hatására. Van Gogh színhasználata lenyűgöző; a paletta földszínek közül a zöldtől egészen a ragyogó kékig terjed, ami melegség és nyugalom érzetét ébreszti. A farmot körülvevő fák különféle zöld árnyalatokban jelennek meg, élénk formáik pedig egy természetes keretet alkotnak, ami a nézőt e békés jelenetbe hívja.

A kompozíció gondosan megtervezett, és világosan a házra összpontosít, míg a közelben lévő alakok egyfajta méretérzetet és életet adnak a műnek. Szinte hallani lehet a levelek lágy zúgását, és érezni a gyengéd szellőt, ami ezt az idilli tájat kíséri. Van Gogh élete ezen szakaszában mélyen összekötődött környezetével, és művészetét egy viharos időszak kifejezésének eszközeként használta. Ez a festmény emlékeztet a szépségre az egyszerűségben és a természet érzelmi hatására, megragadva egy múló pillanatot az időben, ami még ma is rezonál a nézőkkel.