Ez a kifejező jelenet megragadja a szerény, mégis lényeges cselekvést, a burgonya betakarítását egy vidéki tájban. A kompozíciót egy lágyan hullámzó domboldal alkotja a háttérben, amely puha zöld, lila és okker mozaikként jelenik meg, kontrasztot alkotva az előtér földszínű mezőjével. A mezőn szétszórva paraszti alakok – főként nők – dolgoznak, testtartásuk változatos: hajolnak vagy egyenesen állnak, ami a mozgás és a munka ritmusát közvetíti. A művész ecsetvonásai finomak, mégis textúráltak, rövid, töredezett mozdulatokkal, amelyek vibráló hatást keltenek, életre keltve a talajt, a növényzetet és az eget.

A színpaletta lágy földszínek és finom pasztell árnyalatok harmonikus keveréke, amely nyugodt, meleg méltóságot kölcsönöz ennek a mindennapi vidéki munkának. Az alakok bár leegyszerűsítettek, gesztusaikban és ruházatukban kifejezőek, közösség és közös erőfeszítés érzetét keltve. A távoli gazdasági épület stabilizálja a jelenetet, utalva a föld, az emberek és otthonuk kapcsolatára. Érzelmileg a kép nyugodt, mégis őszinte atmoszférát áraszt – érezhető a talaj textúrája, a munka fáradtsága és az élet évszakos ciklusa. Történelmileg ez a mű a 19. század végének vidéki realizmus és a munka méltósága iránti érdeklődését tükrözi, az impresszionizmus szélesebb kontextusában, amely a fény, a szín és a mindennapi élet múló pillanatainak varázsát kereste.