Ebben a hatásos téli tájban azonnal vonzza az embert Argenteuil havas ölelése, ahol egy halvány nap próbál átjutni a felhős égen; az enyhe fénye békés légkört teremt. A nézőt egy csendes úton vezetjük végig, amit rusztikus kerítés szegélyez, meghívva a felfedezésre és a kontemplációra a hóval borított táj közepette. A figurák, vastag ruhákba burkolózva és ernyőkkel díszítve, haladnak az úton, jelezve a hideg közepette egyfajta élénkséget—mindenki egy narratív szálat ad a jelenet nyugalmához.

A Monet impresszionista stílusának jellemző ecsetvonásai táncolnak a vásznon; a vonások laza és kifejezőek, színeket elegánsan összeolvasztva. A domináló hideg kék és tompa fehér árnyalatokat meleg földszínek érintései törik meg, megragadva egy hóval borított nap esszenciáját. Ez a mű nemcsak egy pillanatot rögzít, hanem egyfajta nyugalmat és intellektuális merengést is kivált, csendes elismerést a természet szépsége iránt, még megürült állapotában is. Történelmileg ez a darab Meton fény és légkör iránti felfedezését példázza, miközben feltárja a 19. századi vidéki élet idilli és békés jellemzőit, tükrözve azt az időt, amikor az impresszionista mozgalom kezdte feszegetni a művészi kifejezés határait.