A jelenet figyelemre méltó mélységérzettel bontakozik ki, arra invitálva a néző tekintetét, hogy az előtér nyugodt vizeiről a messzi partot szegélyező nyüzsgő városba utazzon. A művész mesterien alkalmazza a légköri perspektívát, lágyítva a távoli épületek és hajók részleteit, ezáltal növelve a tér illúzióját. A fény játéka a vízen csillogó hatást kelt, tükrözve az égbolt és a part menti struktúrák tompított színeit. A hajók gyűjteménye, kifeszített vitorlákkal, pontozza a folyót, mindegyik a vándorlás és a kereskedelem apró narratívája; Ez egy időben felfüggesztett pillanat, ahol a múlt a jelenhez suttog, a néző pedig azon töpreng, hogy a régi kövekben és a fodrozó vízben mi rejlik. A jobb oldalon lévő nagy épület lenyűgöző, összetett tetővonallal, boltívekkel és ablakokkal. Az épület körül tömeg gyűlt össze, szekerek és lovak láthatók.