Ez a kifejező jelenet egy csoport parasztnőt ábrázol, akik egy zöldellő mezőn dolgoznak egy hatalmas, felhős égen alatt. A művész ecsetvonásai finomak, mégis élénkek; lágy, tollszerű mozdulatok sugallják a levelek mozgását és a szellő lágy susogását. A kompozíció kiegyensúlyozza az előtérben munkálkodó nőcsoportot a távoli horizonttal, ahol kis parasztházak és fák szórványosan jelennek meg, mélységet és vidéki nyugalmat teremtve. A színpaletta földes zöldekből és tompa kékekből áll, apró piros és okkeres részletekkel, amelyek meleget és életteliséget kölcsönöznek a hűvös, nyugodt környezetnek.

A festmény érzelmi hatása az egyszerű vidéki élet és munka alázatos ünneplésében rejlik. A nők meghajló, elmélyült testtartása a kitartást és az emberi kéz és a föld közötti bensőséges kapcsolatot fejezi ki. Az impresszionista stílus lehetővé teszi, hogy a fény vibráljon a jeleneten, múló szépséget és csendes méltóságot kölcsönözve neki. A 1880-as évek elején készült alkotás tükrözi a művész elkötelezettségét az egyszerű emberek életének empatikus és realista ábrázolása mellett, miközben felfedezi a fény és a légkör kölcsönhatását, amely az impresszionizmus forradalmi megközelítését jelenti.