Ez a kiterjedt folyóparti tájkép egy nyugodt pásztori pillanatot örökít meg, amikor a gulyások itatják szarvasmarháikat a csendes vízben. A kompozíció a tekergő folyón vezet végig, az előtérben két alak – az egyik pihen, a másik állva figyel – csendes jelenetétől indulva a vízparton. A folyó kecsesen kanyarog, visszatükrözi a lágy fényt és az oldalain álló dús fákat, amelyek harmonikus természeti keretet alkotnak. A művész finom ecsetkezelése megjelenik a részletes lombokban és a marhák lágy földszíneiben, amelyek kontrasztot alkotnak a hűvös, tompa kék-zöld-barna palettával. Az égboltot finom felhők borítják, amelyeket az enyhe reggeli vagy esti fény világít meg, békés, szinte nosztalgikus hangulatot kölcsönözve a műnek.

A jelenet lírai jellegű, mintha itt megállna az idő, meghívva a nézőt, hogy hallgassa a levelek susogását, a pásztorok és állataik közti csendes pillanatokat, valamint a víz lágy hullámzásának hangját a parton. A fény-árnyék játék elegánsan formálja a természetes alakokat, fokozza a mélységet és a hangulatot, miközben megtartja a gyengéd, bensőséges hangulatot. Egy olyan korszakból származik, amikor romantizálták a falusi életet, és tiszteleg a természet és az emberi interakció örök ritmusai előtt, emlékeztetve az egyszerű, tartós kötelékekre, melyek magában a tájban gyökereznek.