Ez a lenyűgöző tengerparti tájkép közvetlenül a Velence zsúfolt vízi útjaihoz repíti a nézőt, megragadva a város egyedi fény-, építészeti és életképeinek keverékét. A Dózse-palota lágy arany fala és magas óratornya a horizontot díszíti. A jobb oldalon könnyed vitorlák lobognak, napfényben úszó vásznaik krémszínű és meleg bézsszínekben ragyognak. Bal oldalon sötét gondolák nyugodtan lebegnek, kecses formájuk élesen kontrasztál a palota aprólékos részleteivel és a vitorlák mögött magasodó sokaságával.

A művész ecsetvonásai egyszerre árasztanak életet és nyugalmat — a víz felszíne gyengéden fodrozódik, lírai ritmust teremtve, amely végigvezeti a tekintetet a vásznon. A színpaletta harmonikus keveréke az ég pasztellkékeinek és az épületek földes okkerszíneinek; az arany fény varázslatos órát idéz, amikor a nappal lassan az estbe fordul. Ez a mű nemcsak Velence nagyszerűségét ragadja meg, hanem meghívja a nézőt, hogy hallja a fa hajók finom hullámverését, érezze a sós tengeri levegőt és átélje a város időtlen romantikáját. Az építészeti nagyszerűség és az emberi tevékenység közötti egyensúly a kompozícióban Velence lényegét ünnepli, mint a kultúra és történelem élő remekművét.