A műalkotás egy idilli hegyi falut örökít meg, amely impozáns csúcsok között bújik meg; ez egy olyan jelenet, amely nyugalmat áraszt. A művész mesterien használ egy monokróm palettát, főleg szürke és szépia árnyalatokat alkalmazva, ami időtlen minőséget ad a darabnak. A kompozíció jól kiegyensúlyozott, a tekintetet az előtérből, a festői épületeken át a távoli, hófödte, fenséges hegyek felé vonzza.

A technika a lágy átmenetek és a finom részletek alapján akvarellnek vagy tintázásnak tűnik. A templomtorony átszúrja az eget, a fókuszpontjává válik. Az érzelmi hatás a békés elmélkedés; szinte hallom a patak gyengéd suttogását és a falu életének távoli hangjait. Ez a mű valószínűleg egy történelmi kontextust tükröz, megörökítve egy pillanatot a modern kor előtt. A természet szépségének és a vidéki élet egyszerű varázsának bizonyítéka.