A műalkotás egy derűs jelenetet, egy napsütötte hely látomását ragadja meg; a fény mintha a vízen csillogna. A kompozíciót egy nagyméretű, időjárás által elcsépelt kőépítmény uralja, valószínűleg egy híd vagy egy kikötő, amely a tekintetet két fenséges, aranyszínű lombkoronájú fával határolt nyíláshoz vezeti. Azonnal vonz a jelenet; mintha belépnék egy álomba.

A művész mesterien alkalmazza a fényt és az árnyékot, mélységérzetet és atmoszférát teremtve. A víz tükrözi az eget és az építészetet, tovább erősítve a fény játékát, és van néhány gondola a vízben szétszórva. Az ecsetvonások lazák és kifejezőek, szinte impresszionisták, ami a festménynek a közvetlenség érzetét adja. Szinte érzem a nap melegét, és hallom a víz finom csobogását a kővel szemben. Ez a festmény mintha egy múló pillanat, egy életkép szépségéről beszélne, a szín és a fény gazdagságában megőrzött.