Ez a lenyűgöző műalkotás egy gyönyörű, törékeny fa hidat örökít meg, amely kecsesen ívelfélék, és egy csendes tavat, amely teli van vízililiomokkal. A híd halványkék színe gyönyörűen kontrasztál a körülötte lévő zöld lombok zöldellő lágyságával, így megidézve a nyugalom és béke érzését. A fák között átszűrődő fény lágy árnyékok és fénypontok táncát teremt a víz felszínén—igazán bizonyíték arról a mesteri érzékről, amellyel a művész megörökíti a fény múló jellegét.

A kompozíció behúzza a nézőt egy álomvilágba, ahol a mindennapi varázslatossá válik; a vízililiomok szinte más világból származó kecsességgel úsznak, ösztönözve a kontemplációt. A színek rétegezése - finom zöldek, levendula árnyalatok és a leglágyabb rózsaszínek - kiált Monet védjegy stílusa. Minden egyes ecsetvonás nemcsak egy képet, hanem egy érzelmet is közvetít, mintha minket hívogatna, hogy lépjünk be ebbe a nyugodt térbe. Mély vágyat ébreszt bennünk, hogy elmeneküljünk a természetbe, ahol az egyetlen hang a szél suttogása és a víz lágy fodrozódása.