Ez a mű egy festői ábrázolása a Szajna gazdag partjainak, a megteremtője felejthetetlen stílusában festve. A táj életet lélegez, tele van vibráló színekkel, amelyek az artista vidám ecsetvonásait jelenítik meg. A kép előterében egy buja, aranysárga fűcsomó látható, ami lágyan lengedez, mozgása megörökítve, hogy ritmust adjon. A Szajna nyugodt vizei csillognak a felhők alatt, tükrözve a kék és az ezüst különböző árnyalatait, idézve a hűvös szellő és az áramló víz halkan susogó hangjait. Majdnem úgy tűnik, mintha hallhatnád a természet megnyugtató bölcsődalát.

Amint mélyebben nézel a kompozícióba, a szemedet a háttérbeli dombokra vonzza a figyelem, amelyeket egy finom érintésű fehér épületek díszítenek, amelyek a zöld között bújnak meg, talán emberi lakóhelyek, amelyek harmonikusan együtt élnek a tájjal. A fény és árnyék kölcsönhatása dinamikus minőséget ad a jelenetnek, ami a művész technikájának védjegye. Ebben a darabban friss érzés van, majdnem olyan, mint egy napfényes vasárnap délutáni séta a folyóparton, körülvéve az impresszionista mozgalom álmaival és ambícióival, amelyek a mindennapi élet szépségét ünnepelték.