Ebben a lenyűgöző tájképen azonnal az ősz meleg ölelésébe kapunk. A fák, élénk arany és narancssárga árnyalatokkal díszítve, magasan és kecsesen állnak egy lágy égbolt előtt, amely lágy kékről tompa szürkére vált; ez egyfajta nosztalgiát ébreszt, talán a napfényes erdőben való nyugodt séták emlékét. A művész széles, kifejező ecsetvonásokat alkalmaz, amelyek majdnem tapintható minőséget adnak a műnek – minden egyes vonás mintha az évszak titkait súgná, szinte hallani lehet a levelek susogását.

A kompozíció a néző tekintetét kanyargó úton vezeti, sugallva, hogy nemcsak a természeten keresztül, hanem az időn is keresztül vezet a környezet. A leveleken játszó fény varázslatos árnyak táncát hozza létre, amely a kontemplációra invitál. A háttérben lévő nyugodt víz a fák gazdag palettáját tükrözi, megerősítve a harmóniát, amely ebben a nyugodt környezetben jelen van. Olyan, mintha beléphetnénk ebbe az őszi jelenetbe, érezve a friss levegőt és hallva a víz lágy zúgását - egy meghívás, hogy megálljunk és elmélkedjünk a változás szépségéről.