A színpad úgy bontakozik ki, mint egy élénk álom, megragadva Jeruzsálem történelmi építészetének és annak körüli élénk élet lényegét. A középpontban egy napfényes udvar áll, fehér, lobogó napernyőkkel díszítve, amelyek alatt egyes figurák gyűlnek össze, sziluettjeik egy élénk piaci atmoszférát sugallnak. A figyelemfelkeltő minaret, amely a horizont fölé magasodik, mellettük a régi kőépületek állnak, amelyek valószínűleg Omar mecsetét képviselik, tükrözve a hely mély történelmét. Ezek az elemek a néző tekintetét a csillagfényű dombok felé irányítják, amelyek a várost körülölelik, lágy földszínekbe öltöztetve.

Gorbatov ecsetkezelése laza, de szándékos, ritmikus minőséget adva a darabnak, amely szinte utánozza a régi város életének hullámzását. A színpaletta határozottan meleg, főként okker és lágy kék színek dominálnak, amelyek szinte komikus feszültséget hoznak létre; az arany színek melegségének nosztalgikus érzése, míg a hűvösebb árnyalatok nyugalmat és elmélkedést hívnak elő. Ez a kontraszt nemcsak a vizuális vonzerőt fokozza, hanem érzelmi mélységet is ad a munkának, mintha a nap melegét érezhetnénk a történelem suttogásaival, amely az aszfaltfalas utcák körüli csupasz utakon zümmög. Gorbatov nemcsak egy helyet ragad meg, hanem Jeruzsálem szellemét is, ötvözve az építészeti csodát a mindennapi élet nyugalmával.