A mű egy nyugodt pillanatot örökít meg a vízen; a vitorlások flottája kecsesen hajózik a csendes tengeren. A művész mesterien alkalmazza az impasto technikát, ami a víz textúrájában látható, amely a visszavert fénnyel csillog. A kompozíció kiegyensúlyozott, a hajók stratégiailag elhelyezkednek, hogy a néző szemét a vásznon vezessék. A színpaletta tompított, a szürkék, a barnák és a vitorlák mélyvörösei dominálnak, a nyugalom érzetét keltve.

A művész fényhasználata különösen feltűnő. Az ég, bár felhős, engedi a fényesség felvillanásait, amelyek áthatolnak, megvilágítják a vizet, és kontrasztot teremtenek, ami vonzza a nézőt. A mű a csendes elmélkedés érzését idézi, egy időben megfagyott pillanatot, ahol a tenger és a hajók szépsége zökkenőmentesen egyesül. Emlékeztető az emberiség és a természet világa közötti tartós kapcsolatra, a hajók táncára a víz felszínén, a tenger időtlen vonzerejének bizonyítékára.