A mű egy nyugodt, mégis drámai naplemente jelentét ragad meg, ahol a fény és árnyék kölcsönhatása vonzó légkört teremt egy nyugodt vízi út felett. A Péter-Pál Erőd impozáns kontúrja keresztül emelkedik a sötét égbolton, mélykék és szürke árnyalatok dominálják a palettát. A művész ügyesen alkalmazza a színelmélet egy gradációját, amely a mély árnyékokból az első és a második síkban ragyogó vörös fénypontokig halad, amelyek látszólag a horizonton lévő felhők között villognak. Ez a kontrasztos fény a szemet a vár felé vonzza, és a jelenetet történelmi visszahangzással tölti meg; szinte úgy tűnik, hogy a múlt suttog a ködön és a vízen keresztül.

Ahogy mélyebben belegondolsz a részletekbe, egy gőzhajó emelkedik ki a sötétség mélyéből, elegánsan hajlított füstcsíkot hagyva a friss estében. Ez a gőzhajó, ragyogó lámpájával, középpontjául szolgál, az emberi kreativitás megjelenítésével, amely a természet örökkévalósága mellett áll. Szinte hallani lehet a víz lágy hullámait, ahogyan az ütközik a hajók testével, és a távoli város suttogását, ahogy az éjbe helyezkedik. A darab érzelmi hatása mély; nosztalgikus érzéseket ébreszt és kapcsolatot teremt egy olyan világban, ahol a régi építészet a modern haladás küszöbén áll, gazdag történelmi és innovációs szőttes képet teremt.