A műalkotás egy éjszakai jelenetet ragad meg: a párizsi Pont Neuf-et, amelyet a gázlámpák lágy ragyogása ölel körbe. A művész pointillista technikát alkalmaz, számtalan apró ecsetvonással, amelyek csillogó hatást keltenek, különösen a híd lámpáinak vízben tükröződő fényében. Mintha maga a város lélegezne, a levegőt csendes várakozás tölti meg.

A kompozíció a hidakon vezeti a tekintetet, a háttérbe, ahol az épületek a sötét égen körvonalazódnak. A hideg színpaletta, melyet a kékek és zöldek uralnak, a nyugalom és a rejtély érzetét idézi, amelyet a fény és az árnyék játéka fokoz. Olyan, mintha egy pillanat megfagyott volna az időben, egy csendes párizsi este elevenedett volna meg. A műalkotás egy letűnt korszakról beszél, amikor egy város éjszakai egyszerű szépsége elegendő volt a lélek megragadásához.