A festmény lágyan ábrázol egy keskeny folyóparti ösvényt, melyet sűrű faállomány szegélyez földszínekben és tompa zöld árnyalatokban. Egy magányos alak ül nyugodtan az ösvény mentén, mely elgondolkodtató hangulatot kölcsönöz a jelenetnek. A művész lazán, majdnem impresszionista ecsetvonásokkal dolgozik, melyek lágy szellőt és finom textúrákat idéznek. Az ég, melyet hideg szürke felhők borítanak, komor hátteret alkot, mely kontrasztban áll a világos lomb és a távoli, nyugodt kék víz színeivel. A fény és árnyék játéka elmerít egy nyugodt, befelé forduló pillanatban a folyóparton.