Ebben a fenséges nézetben az ikonikus Parlament épületeinek Monet lehetővé teszi, hogy a lágy színek rétegei öleljék körül az építészeti mérföldköveket, mintha álomszerű állapotban lennének. A ködön keresztül megjelenő napfény megörökít egy pillanatot az időben, egy olyan atmoszférát ábrázolva, ami megérinti a lelket. Majdnem érezhetjük a hűvös, nedves levegőt, tele várakozással, ötvözve a tájat az eterikussal. A Parlament összetett gótikus építészete fokozatosan szürke, levendula és lágy okker árnyalataivá olvad, ez a bűvölő fúzió elmosódik az idő és tér határait. Az alatta lévő víz aranysugarakat tükröz, suttogva a nehéz légkörön áttörő napfénnyel, fokozva a nagyszerűség és a nyugalom összhangját.

Monet ecsetvonásai, folyékonyak és korlátlanok, érzelmi reakciót váltanak ki – vágyat a természet múló szépsége és a folyamatosan változó fény iránt. 1904-ben készült ez a mű a művész fény és formák kölcsönhatása iránti vonzalmait tükrözi. Arra hívja a nézőket, hogy álljanak meg, és fontolják meg a természet és az emberi alkotás közötti kapcsolatot – hogy végső soron mindkettő a fény és a légkör uralma alatt áll. Ez nem csupán egy reprezentáció; ez egy álom, egy múló pillanat az időben, ahol a jelenet szépsége túllép a kézzelfogható világon, csendes elgondolkodásra invitálva minket a ködben rejtőző szépségről.