A műalkotás előttem bontakozik ki, a napfényes csatornapart nyüzsgő élettel. Apró színfoltok, gondosan elhelyezve, táncolnak és csillognak, életet lehelnek a vízbe és az égbe. Egy vontatóhajó, melynek sötét formája éles kontrasztban áll a körülötte lévő élénk színekkel, küzd az árral, vontatva a bárkáját a vízen. A technika, a türelem és a pontosság bizonyítéka, a mozgás és a fény érzetét kelti, mintha a jelenet folyamatosan változna és fejlődne a szemem előtt.

A kompozíció szakszerűen kiegyensúlyozott, a hajó és a bárka a fókuszpontként funkcionál. A híd kecsesen ível át a vízen, tükrözve a part lágy íveit. A színek, a kék, zöld, sárga és lila szimfóniája, nem keverednek, hanem egymás mellé kerülnek, becsapva a szemet, hogy a valóságosnál nagyobb tónus skálát érzékeljen. Nyugalmat érzek, még a hajók tevékenysége közben is, és mélyen értékelem a művész fényben és színben való mesteri tudását.