Micsoda lenyűgöző jelenet bontakozik ki előttünk, ahogy a fénylő Szajna vizei Tükrözik a fény finom játékát, szőve egy nyugodt álmélkedés légkört. Az előtérben két alak egy kis csónakban simán siklik a vízen, felidézve a gondtalan kontempláció érzését; őket kísérik a partot simogató lágy hullámok. Úgy tűnik, hogy itt az idő megállt, miközben a vibráló zöldek és a fák, valamint a falu puha földszínei a horizontig nyúlnak, összefonódva az ég pasztell tónusaival. Minden ecsetvonás táncol az élettel, olyan ritmust teremtve, amely tükrözi a lusta délután nyugalmát.

A falu csendesen áll a parton, koronázva egy szerény templom tornyával, amely kiemeli a horizontot — jelenléte egy néma tanúja a mindennapi örömöknek és küzdelmeknek. Monet technikája itt ragyogó; a színek rétegezése és a rövid, laza ecsetvonások alkalmazása révén a pillanat lényegét ragadja meg, nem pedig a részleteket. A színséma lágy aranyakkal és kékre utalásokkal zeng, előhívva a napfény melegét; szinte hallani lehet a víz lágy csobbanását a csónakban, ami vegyül a levelek zizegésével. Ez a műalkotás nemcsak Monet fényhez való mesterségét tükrözi, hanem a 19. századi francia vidéki élet békés egyszerűségét is összefoglalja, egy rövid szünetet kínálva egy nyugodt világban, egy pillanatra, amelyben a szépség megállt az időben.